Eljutottam arra a pontra , hogy kijelenthetem:
Nem érdekelsz .
Nálam betelt egy pohár.
Nem érdekel a mosolyod .
Nem érdekelnek a fürtjeid és a gödröcskéid.
Nem érdekel a ragyogó , barna szemed.
Nem érdekel a humorod,
a magasságod,
ahogy keresztben allnak a szemeid a részeg képeken.
Nem érdekel , hogy milyen okos vagy.
Nem érdekel, hogy sportolsz és zenélsz.
Semmi nem érdekel, amit eddig szerettem benned , mert már nem is látom annak a szakadéknak az alját , amihez hasonlítható milyen mélyet estél a szememben.
Tudom, az érzéseimet nem tudom egyszerűen csak kitörölni , mint a képeidet a telefonom galériájából , vagy ahogy az egykor miattad az unatkozós órákon rajzolt szíveket a kézfejemről , de többé te nem az a személy vagy számomra , mint eddig .
Mert nem miden jó, ami szép.. Tudod "A romlott tej is fehér" . Túl sok idöt szántam rád , túl sok elvesztegetett óra, amikor az elmém egyszerűen koncentráció helyett rólad ábrándozott. Túl sok érted hullajtott könnycsepp .
Te már csak a múlt lehetsz számomra . Egy szép , de romlott emlék , az egykor pislákoló, de már kialudt remény , egy kívüls szép , de mélyen romlott jelenés , egy lelket ölő démon , akinek egy mosolyáért megbocsjátja a naív lélek bármely hibáját . De az nem én vagyok. Túl sokat vártam rád . Vár az élet . A nagyváros nyüzsgő fényei vonzanak már gesztenye szemeid helyett . A fiatalság mámora , a "rosetól ázott szerelmes szó" egy véletlen talált életre szoló egy éjszakás szerelem, a szabadság és a fény .
Hogy hol rontottuk el? Sokáig magamban kerestem a hibát. Töprengtem, vajon miért nem vagyok elég jó neked? Magamat hibáztattam és hívtam ostobának, mivel nem mertem veled beszélni, vagy akár hülyén viselkedtem előtted . Napokig rágódtam egy rosszul elsűlt mondat , vagy egy tett miatt , ami esetleg a szemedbem nem lehet elég jó. Próbáltam neked megfelelni , és nem akartam , hogy gyengének láss, mert te tettél gyengévé. Te voltál a fájdalom forrása . Rajöttem , ha nem veszel észre úgy , ha magamat adom és nem becsülöd meg azt, aki vagyok nem is igazán érdemelsz meg.
És tudod ki kettőnk közül a vesztes?
Te vagy .
És , hogy miért ?
Mert elvesztettél valakit, aki igazáb szeretett.
Ezzel a kis levéllel búcsúzok tőled , remélem boldog lesz az életed nélkülem , és találsz valakit, akit majd nem kell magadhoz igazítanod . És őszintén remélem , hogy ő legalább annyira fog téged szeretni, ahogy én tettem.
